Újból itthon a család

                     Kiniék és Lili mamiék nyaralni mentek, már vagy tíz napja. Hiába vártam minden délután az ismerős kocsizajt, mert nem szaladt be Attika hozzánk.
                    Aztán a tegnap, éppen ebédelni készültünk, amikor valami ismerős hang ütötte meg a fülemet, Kini hangja ???? Azonnal csúsztam le Mámá öléből, és amilyen gyorsan csak tudtam szaladtam az ajtó fele, s hát ott van Attika. Úgy örültünk egymásnak, hogy azt kimondani nem lehet. Sokat, sokat öleletük egymást.
                  Utána jött a sok csomag!!! Én egy hatalmas kék valamit kaptam, akkora mint a fél szoba, mikor Tátá felfújta mind a hárman belefértünk, és még Atinak is maradt hely. Aztán kaptam egy kis tengerészrucit is, ami nagyon jól áll nekem. Persze Kini hozta a fürdetőkenőcsöt is, fürdés után tényleg nagyon finom puszikat kapok a bőrömre. Aztán még sok színes doboz, mindenben volt valami fincsi, hiába mondták, hogy nem pápá, mert én biztos voltam benne, hogy az az, és minent szerettem volna azonnal kibontani.  Lili mami persze nem tudott ellenállni, és lopott nekem egy fél Sportszeletet, Atival ketten megettünk egy Balatoszeletet. Aztán sokat nyűgöltem, de valahogy senki sem akarta megérteni, hogy szomjas vagyok! Mikor elmentek két pohár vizet ittam meg!
               Úgy örülök, hogy ismét itthon vannak!!!!

Tomi és Ágica játékbirodalma

                         Pénteken meglátogattuk Gyöngyikééket Csíkban. Először a füll-orr-gégén jártunk, de erről inkább nem mesélek :(  Aztán jött csak a nap krémje!!!! Gyöngyikéék már nagyon vártak minket, Béci, Ágica és Tomi beöltöztek  sötétkék görögországi pólójukba, Gyöngyike pedig nagyon finom piskótát sütött.

                       Ahogy beléptünk a lakásba, már egyből tudtam, jó helyen vagyok. Meg sem álltam egészen a nappali másik sarkáig, ahol Ágica és Tomi játszodtak. Tomival hamar megkedveltük egymást, sokat simogatott és sokat puszilgatott, aztán elkezdett csikizni :)).Tomi 1o hónappal nagyobb nálam, de remekül tudunk együtt játszani.

                     Nem is csoda, hiszen nekik egy egész játékbirodalmuk van! A nappaliban sokat ugráltunk, dobtuk a labdát. Béci nagyon jól tud labdázni! Aztán Tomi hegedült, én is kipróbáltam a zongorát, és a sípot is. A kicsi szobában lovaztunk, nekük még olyan is van, majd kipróbáltam a biciklizést és az autókázást is. Aztán holtfáradtam dőltem Tomi puha ágyába, ahol egy jó nagyot szundikáltam. Aztán ismét játék, játék, játék. Fenekestül felforgattuk a gyerekszobát is, minden polcot, fiókot kipróbáltunk. Majd egyet buliztunk a Gumimacira, és már jött is utánunk Tátá. Nagyon mozgalmas nap volt, az autóban hazafele is végig aludtam.  

                   Alig várom, hogy újból lássam őket!  Akkor majd én is felveszem a görögországi pólómat, amit tőlük kaptam.

Mosolygó margaretták

Tegnap valami göndörhajú tündért járt a szobánkban és margarettákkal díszítette fel az unatkozó szekerényünket az egyik sarokban.
Tündérlányka nagyon hamar dolgozott, még egészen tíz percben sem telt bele míg a kicsi virágtartóból (amelybe előző este margarettákat és illatos ezerjófűt helyeztünk) kiválasztott sem több sem keveseb mint 24 margarettát, egyenkét. Minden egyes virágszálat elvett a kicsi vázából, aztán a szekrényajtó és a polc között levő 3 miliméteres lyukba pontosan elhelyezte. Miután mindenikkel készen lett olyan örömmel kacagot, hogy csodálkozva mentem én is meglesni, mi történt. Hát a szekrényt egy 8o centiméter hosszú mosolygós margarettalánc díszíti!!!! Leírhatalanul gyönyörű volt. Megvártuk vele Tátát is, és a fárasztó, hosszú, egyhangú napját rögtön bearanyozták a mézsárga porzók.
Ma tovább folyt a művészet, 4o margaretta és rakosgatás, illesztés, díszítés. Milyen kár, hogy nem tudjuk ilyen szépen minden nap virágba öltözteni bútorainkat...és önmagunkat. Ingónak sikerült!

Szavaim, ti féltve őrzött kincsek!

Hát igen, van nekem már néhány szavam a tarsolyomban, de hiába is bíztatnál, hogy mondjak ezt meg azt, mert akkor biztosan nem fogok.
Először is meg kell ismerjelek, aztán meg kell szeresselek, de ehhez sok idő kell, s ha türelemes vagy, kedves Olvasó, akkor majd beszélni is fogok Hozzád. Ehhez pedig sok sok időt kell velem együtt eltöltsél.
Mindezek után pedig előveszem a tarsolyomat, kicsomagolom és megmutatom Neked mi rejtőzik benne. Egyszótagú és kétszótagú szavak fergeteges tánca, gyors egymásutánja, mert annyi mindent szeretnék elmondani és megmutatni Neked az én világomból!
Néha, ha csak egyedül vagyok, akkor is kicsomagolom a tarsolyomat, előveszek egy-két szót és játszok velük. Nálunk érdekes dolgok a szavak! Mámá néha sok sok szót ír le hosszú sorokba, máskor nagy könyvekben néz meg sok sok szót, máskor sok szót mond telefonon, de olyan is van, hogy csak keveset. A kutyákkal éppen úgy beszél, mint én. Rejtélyes dolgok ezek a szavak!
Tátá egészen más, nála számok vannak, ő azokat írja hosszú sorokba, teszi-veszi őket, még egy olyan kicsi gépe is, amin sok ilyen szám található. Olyan, mint a mobiltelefon, de nem mondják bele, hogy áló. Csak a számokat rajta, azokat nézik. Tátának sok ilyen van, már vagy kettőt el is rontottam...
Nekem pedig szavaim vannak, jól elrejtve. De ezek olyan játékszerek, amelyek mindig ott vannak ahol én vagyok. Nem kell betenni őket a játékos szekrénybe, nem kell kivinni az udvarra, sem az üzletbe, mindig velem vannak. Ha pedig előveszem őket, akkor mindenki azonnal játszani akar velem. Ilyenkor ők is előveszik az övéiket, és jön a sok sok mosoly.Ez szép!
Mámá sok szép szót tud, engem is többféle módon szólít: Iringó általában, Ingobingó ha játékos kedve van,Ingóbingórózsa ha valahová készülünk,
Ingó ha elcsavarogtam az udvarom, ha éppen esek le az ágyról, húzom magamra a függönyt vagy készülök megkóstólni a testápolót...
Ilyenek a szavak... szépek...néha mogorvák, néha selymesek...

Tátá telefonjának rejtélyes eltünése

Két napja keressük Tátá telefonját. Mindeketten határozottan emlékszünk, hogy legutóbb az ágyban volt, Ingó felvételeket készített az ágyterítőről és annak mintázatáról, illetve a sima falról. Közben eltünt a telefon és mivel elunta magát, ott ahol volt, nyugisan lemerült.

A hálószoba teljes felfordítása után sem került elő, ezért két nap mobil nélkül telt. A második napon leültünk gondolkodni, miközben én már nem tudom hányadikszorra rámoltam ki minden létező fiókot. Tátá, törelten optimizmusával megjegyzi:

-Még csak a kukában nem néztük meg!

Gyors mozdulatok, sietős kipakolás és Heuréka! A pelusok közt nyugisan hever Tátá telefonja. Vajon ki tehette oda???????



A történteken gondolkodva jutott eszembe, hogy néhány napja Ingó képes kimondani, hogy kuka, és rendületlenül hordja bele a szemetet, eldobni valót. A telefont is eldobta. Lehet neki van igaza, talán ez is csak szemét, fölösleges dolog......

Pancsolas

Ma reggel ismét napsugarakkal ébredtünk, reméljük kitart egész délutánig. Imádok kint, pucéron locsipocsozni, mikor olyan jól melegít a Nap. Már alig várom, hogy kint lubickolhassak.

Puszi mindenkinek!!!!

Kedves böngésző!

Örömmel és mosollyal köszöntelek Ingóbingó internetes naplóján. Itt olvashatsz Rólunk és Ingóbingó nem mindennapi hétköznapjairól, hiszen minden nap egy újabb csoda, egy újabb felfedezés.

Derűs, vidám napot kívánunk Neked!
Puszi, Helga és Iringó